farkas eevveelliinn |
Miritara |
Halloween Laux Gigi Ködös, sötét a halloween. A telihold vészjóslóan ragyog az égen, A kutyák is elbújtak már réges-régen. Lám, a szellemek is előjöttek, A zombik is felébredtek, A kutyák már szinte sírnak, A vámpírok vadul vért szívnak. A kutyák tanakodnak: Mitévők legyenek? Hogyan űzzék el a sok vámpírt és szellemet? Remegve hallják meg, Valami erre jön! Mi ez? Talán egy véres szörny? Rettegve fut el a kutya falka, Be a városba... ott minden sötét, Nincs egy élőlény... csak sok véres hulla. Úgy érzem, nincs remény, Futok, szívem nehéz. Megfogok halni, Csak egy kutya vagyok, Nem tudok semmit sem tenni! |
Hevesen ver a szívem, Vámpírt érzek, félek. Hátra sem nézek, Ekkor megállok, Egy felém közeledő alakot látok. Igen, ez egy vámpír. Nem akarom látni! És ekkor odajön hozzám, Kiereszti a szemfogait, Mire én lehunyom a szemem, Segíts, Istenem! És ekkor lecsap, Várom, hogy fájjon, De nem érzek semmit. Kinyitom a szemem. Vége! Ez csak egy álom. Felébredek. Fekszek az ágyon, Mellettem ott ül a gazdi, Ebneveldézik, úgy látom. Megnyugodva odanézek, Örülök, hogy végre vége. Majd rápillantok a naptárra, Ott van alatta egy szöveg is, Vérbefagyott arccal rádöbbenek, Jóságos ég! Ma van Halloween! |